kísérlettervezést
(Design of Experiments, DOE) - a japánok "csodafegyvereként" tartják számon
- gyártmányok és gyártási folyamatok tervezésére valamint javítására
használják.
A DOE néhány
alapgondolata a következő:
-
A kísérlettervezés filozófiája szerint nem kell
mindenáron a változékonyságok okainak kiküszöbölésére törekedni, mert nem biztos
hogy megéri, inkább együtt kell velük élni és a kimenő termék minőségi
jellemzőjét befolyásoló faktorok olyan szintjeit kell beállítani, amelyek körüli
ingadozások kioltják egymást, nem adódnak át a minőségi jellemzőre (robusztus tervezés).
-
Megállapítható mely faktoroknak van jelentős
befolyásuk a minőségi jellemző változékonyságára, és melyeknek nem (ANOVA), azaz
mely faktorokat kell szigorúan kontroll alatt tartani (pl. ellenőrzőkártyával) és
melyeket lehet szabadabban kezelni.
- A Taguchi módszer lehetővé teszi, hogy minimális
kísérletszámmal megbízható eredményt érjük el (részfaktor tevek).
- A módszert optimalizálásra használhatjuk.
Segítségével arra kaphatjuk meg a választ, hogy az egyes faktorokat mely szintekre
kell beállítani ahhoz, hogy a minőségi jellemző a legkisebb ingadozás mellett minél
nagyobb, minél kisebb, vagy névleges értéken legyen.
-
A kísérlettervezés lehetővé teszi, hogy a fejlesztés
fázisában az elkövetkezendő gyártás ingadozását a legalacsonyabb szintre
szorítsuk (off-line control), melyet majd a folyamatszabályozás (SPC) módszerével
megtarthattuk (on-line control).
-
A Taguchi veszteségfüggvények a minőségköltségekre
adnak felvilágosítást.
A kísérlettervezés igényli más egyszerű technikák használatát is pl. ötletroham
(brain storming), folyamatábra, ok-okozati diagram stb., így bevezetése a vállalat
általános minőségkultúráját gazdagítja.
|